2017. aug 07.

Filmek, amit ezredszerre is megnéznél

írta: Moldován Tünde
Filmek, amit ezredszerre is megnéznél

Filmek, amiket ezredszerre is megnéznél

Erősen ízlésfüggő, hogy kinek mi a kedvenc filmje, és vitát sem érdemes nyitni ilyesmiben. Elmeséljük, mi melyik filmet szeretjük nagyon, aztán meghallgatjuk a másikat is. Na de vannak azok a filmek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, és hiába láttuk már tucatszor, ha a tévé elé keveredünk, megnézzük. Vagy biztonsági tartalékként adathordozónkon tároljuk, hogy legyen mit nézni, ha már ráuntunk a kötelezőkre. Összeszedtünk nektek néhány ilyen „akármikormegnézős” filmet. Íme!

Kincs, ami nincs

„Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot” – mondja Bud Spencer, és aki ezt a mondatot nem ismeri, az nem ismeri Anulut sem, és azzal sincs tisztában, mi az a „csóki-csóki”. Ami viszont öreg hiba. A Bud Spencer-Terence Hill klasszikusok egyébként is többször nézősek, de talán ez a legismertebb közös filmjük, és játsszák is a tévéadók lépten-nyomon. És ki az, aki el bír kapcsolni? Na ugye.



…és megint dühbe jövünk

A nagyszerű páros még egy munkáját meg kell említenünk, nem térhetünk le a pofonkirályok által kitaposott ösvényen. A jó öreg Bud már az égi fagyizóban méri a pisztácia fagyit, de azt a jelenetet, ahol a filigrán Hill pisztáciát kér a választható 3 íz helyett, szerintem végtelenítve is láttuk már ezernél többször. És az nem kevés. Az egyik legjobb Spencer-Hill film ez, nagyszerű sztorival, kellő mennyiségű akcióval és érzelemmel és még több poénnal . Nincs az a sznob filmkekec, aki továbbpörgetné ezt a filmet.

Robin Hood, a tolvajok fejedelme

Nem mondom, a szerzőnek némiképp maga felé hajlik a keze, de hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ha televíziót lát, benne az egyébként sokszoros Arany Málna-„nyertes” filmmel, ott ragad. A Robin Hood kalandos, vicces, szerelmes, hősies, tragikus, és természetesen Morgan Frremanes és Alan Rickmanes. Ki ne szeretné újra látni az azóta már sajnos elhunyt Rickmant, vagy ki ne hallgatná újra és újra, hogy „hogy tudták bevenni ilyen ostoba fickók Jeruzsálemet” a tetovált arcú fekete embertől? Ez a film még annak is meglágyítja a szívét, aki csak a művészfilmeket tekinti nézhetőnek.



Halálos fegyver

Akár az egész szériát, vagy csak egy-egy részt nézünk meg Riggs és Murtaugh kalandjaiból, mindig visszarévedünk kicsit a ’90-es évekbe, hogy aztán rájöjjünk, ekkor még az akciófilmet nem zsigerelték ki annyira, hogy legyintsünk, és azt mondjuk: mindent láttunk. Saját idejében a film friss volt, újszerű, fiatalos, és a Mel Gibson-Danny Glover páros eszeveszett jól működött. Annyira jól, hogy sok év kihagyással, amikor már tényleg megöregedtek, készült el a negyedik rész, és bizony még akkor is volt bennük spiritusz. Azóta is emlegetjük Benny bácsi „sült lizsét”.

Die Hard

Bruce Willis szerencsére több ízben megmentette már a világot, a Die Hard első 3 részében még fiatalon, később már inkább csak azért, mert valószínűleg még jól csengett a név a kasszáknál. Az már a készítők dolga, hogy valóban szükség volt-e a folytatásokra, de egy biztos: ha a Drágán add az életed, a Még drágább az életed és Az élet mindig drága című akciófilmművészeti klasszikusokat meglátjuk, a tévé elé szegeződünk. Mert imádjuk, mikor „Simon mondja”.




Indul a bakterház

Hogy kicsit hazabeszéljünk, meg kell említenünk a Rideg Sándor regényéből készült csodát, ami minden újranézéskor bebizonyítja, hogy mi magyarok is vagyunk annyira viccesek, mint akárki más a filmtörténelemben. Nehezen tudjuk feledni Bendegúz kacagását, vagy Sanyit, a lovat, akinek legalább a bőrét le tudta volna nyúzni szegény szerencsétlen Haumann Péter, de hát még a bicskáját is elhányta valami alkoholmámorban annak előtte. Jó ezt látni újra és újra.

Vuk

Akinek nincs otthon lementve a kis róka kalandja, az gyorsan pótolja ezt a hiányosságát, mert sosem fogja megtanulni, hogy a butaság és a tudatlanság nem ugyanaz, elvégre Karak is azt mondja a kicsi Vuknak, hogy „nem vagy buta, csak még keveset tudsz”. A rajzfilmekben mindig az a csodálatos, hogy valami egyetemes igazságot mesélnek el, és el is hisszük. Mert a meséknek hinni kell! Dargay Attila szenzációs rajzfilmje pedig mind vizuálisan, mind pedig humorvilágában élvezhető gyerekeknek és felnőtteknek is. Akárhányadszorra is.

Ahogy látjuk, nem mindig a legkifinomultabb filmművészeti alkotások a legnépszerűbbek, de valamiért csak ott ragadunk előttük, és újra át akarjuk élni azt az élményt, amit egy olyan film nyújt, ami óhatatlanul az egyetemes kultúra része lett könnyedsége ellenére. „Ja és ne felejtsd ki a pisztáciát!”

Szólj hozzá